Üdvözlünk !
Hyosung klub
2016. augusztus 24. - 17:07:37
   Főoldal   FORUM Súgó Keresés Naptár Bejelentkezés Regisztráció  

* *

Naptár

August 2016
MoTuWeThFrSaSu
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031
Upcoming Holidays
Sep 5 - Labor Day
Sep 22 - Autumnal Equinox

Honnan néznek

Üzen?fal

* Mosolyog Kacsint Vigyorog Vigyorog Dühös
Utolsó 20 Üzenetek:
2016. május 12. - 18:28:50
jobb időt
2016. május 09. - 18:09:09
szép estét
2016. május 06. - 05:56:40
köszi a felvételt
2016. április 24. - 06:48:41
Hello, mizu?
2016. március 17. - 20:14:53
Helló Bogen
2016. február 13. - 14:14:28
(Hú de régen nem jártam erre...)
2016. január 04. - 05:48:33
Taki 67
gmail.hu emil nincs. Kérlek javítsd ki a regisztrációnál.
2015. november 14. - 07:59:43
A forumba írj nagyobb sikered lessz. Ezt nem nagyon nèzi senki.
2015. november 05. - 08:55:40
Sziasztok!
GT 650-esemet szeretném szervízeltetni (szelephézag állítás, karbi szinkron ellenőrzés, stb). Tud-e valaki ajánlani egy jó szervizt Veszprém-Győr-Székesfehérvár körzetében?
2015. szeptember 30. - 14:57:49
Talán gyorsabb, ha valahol meg tekercselik, mert elég ritka ez a típus.
2015. szeptember 10. - 17:41:39
Kedves Klubtagok!
A segítségeteket kérem!
A kis 125ös  cruiserem generátor tekercsei leégtek a gyujtásom teljesen megszünt.Olcsó bontott generátor álló részt keresek hozzá. 1999. gyártású a chopi. Minden ötlet érdekel! Köszönettel:Dzsekobi
2015. augusztus 27. - 19:44:44
2015. augusztus 26. - 20:19:11
Öregember él és virul, nemrég volt egy szlovéniai túrán. Suzuki DL 650 motorja van már egy jó ideje.
2015. augusztus 18. - 16:10:41
Sziasztok!
Tudja e valaki ,hogy mi van öregemberrel? Köszi
2015. július 08. - 16:02:05
Sziasztok!
Keresnék egy jó állapotú motorblokkot, Hyosung 250 V2-öt karbisat 29Le.
Köszi mindenkinek.
2015. március 12. - 05:28:15
sasaone! Kérlek a fórumba írj, ez többnyire nem használt. Csak a regisztrálatlanok írnak ide.
2015. március 11. - 19:14:21
Megvolt az első gurulásom gt 650s-el. Nagyon megtetszett. Bp -szendehely - Balassagyarmat. Zima volt, de nem bántam:D
2015. március 10. - 11:04:31
Megnézed a forgalmit, és ha 82 lovas akkor injektoros (60KW)
2015. március 10. - 09:10:28
Üdvözlet minden Hyo tulajdonosnak! Hamarosan én is csatlakozom a falkához:) Azt meg tudja valaki mondani, hogy 2007 evjaratu gt 650s-nel mirol lehet tudni, hogy karburatoros, vagy injektoros?
2015. március 02. - 12:24:58
Helló mindenkinek. Nincs véletlenül valakinek a pank alatt egy GT650 hez való blokkvédő bukócsöve eladni való???
Utolsó 50 megjelenítése

Id?járás

H?térkép

Felhasználók

Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
2016. augusztus 24. - 17:07:37

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát

Legutóbbi témák

Statisztika

Felhasználó
  • Összes tag: 250
  • Legutóbbi: Sakál
Statisztikák
  • Összes hozzászólás: 55846
  • Összes téma: 98
  • Ma online: 14
  • Összesített online: 41
  • (2016. március 18. - 11:24:32)
Online felhasználók
Felhasználók: 1
Vendégek: 7
Összesen: 8
Cikk nyomtatás. Sep 11 2012 Erdélyi motorostúra 2012. augusztus 16-28.
Írta KIZS | 1720 Megtekintések | 0 Hozzászólás | Értékelés: (0 értékelés)

2007 óta járunk családosan Erdélybe.

Ott „annak idején” összebarátkoztunk egy korunkbeli házaspárral, és hamar egy hullámhosszra kerültünk, ma már barátainknak mondhatjuk őket. Azóta – évről-évre – családi program, hogy útra kelünk hozzájuk, Gyimesközéplok-Hidegségre. Ez a gyönyörű Gyimes-völgyében található, ahová kizárólag Csíkszereda felől, az 1210 m magas Gyimesi-hágón keresztül lehet eljutni.

Nem csak a barátságuk, hanem a táj szépsége, az ottani emberek közvetlen kedvessége, a színtiszta romlatlanság, ami vonz minket oda…. Ez tőlünk 760 km, tehát azért egy nagyobbacska útnak nevezhető.

Hidegség a térképen

Kb. 2010. óta foglalkoztatott a gondolat, vágytam rá, hogy motorral végigjárjam Erdélyt. De a kivitelezésen megakadtam, hiszen semmi kedvem nem volt ~60 kg csomaggal megpakolt motorral végigkínlódni az utat.

Nagyon megörültem, mikor nagyobbik lányom barátja idén elfogadta meghívásunkat Erdélybe, hiszen így a családi autó vezetésében feleségemnek váltótársa akadt :) .

Amikor ezt megtudtam, rögtön fülig ért a szám, mivel – meglátásom szerint - így nem csak hogy el tudok menni motorral Erdélybe, hanem a csomagjaimat is elviszik autóval, tehát könnyedén, könnyű motorral örömmotorozás vár rám.


Sok felkészülésre nem volt szükségem. Bepakoltam, egy láncsprét, defektsprét, meg a tavaszi olajcserekor megmaradt 2 dl olajat, hátha…. Még esőruha, és étel, ital, fényképező került a táskákba, és indulásra készen álltam. Az időjárás gyönyörűnek ígérkezett, így aztán nagy örömmel kezdtem neki utamnak.

Elhatároztam, hogy ezen az úton nem rohanom végig a kilométereket, hanem nyugodt (100-110-es) tempóval járom végig az utat.

Először Szolnokon álltam meg. Itt tankolnom kellett, hiszen 2/3 tank maradék benzinnel indultam otthonról. Ettől a tankolástól tudom követni a fogyasztási adataimat.

Némi szendvics elfogyasztása után már indultam is tovább.

A könnyen járható, jó minőségű 4-es, majd 42-es úton haladva minden esemény nélkül elértem az Ártánd - Bors határátkelőt.

A határ után folytatódott a hasonló sík, de már nem olyan igényes, és jó minőségű út, mint Magyarországon…. Ráadásul (ami egész Erdélyre jellemző….) 2 kilométerenként falvakon keresztül vezet az E60-as út. És nincs is mindenhol igényesen elhelyezve lakott területet jelző tábla; reklámtábla takarja, benövi a bozót…egyszer csak azt látod, itt-ott egy ház, amelyek között haladsz.

Így volt ez Mezőtelegden is; egy lengyel és egy cseh kollegával együtt csapatban haladva egy kanyar után egy Daciából kiugrott elénk a rend szigorú román őre. Román kérdésére „nem értem” volt a válaszom, és lám rögtön perfekt tudott magyarul: „gyorsan mentél, 68, büntetés 140 lei”.

Gondoltam, első nap nem fogok duhajkodni, így előkészítettem a pénzt, majd miután megírta a papírokat, megkérdezte: „van pénzed?” Hát persze, hogyne lenne, nyaralni jöttem két hétre….

Így aztán a végére már csak 40 lei-t kellett kifizetnem büntetés gyanánt.

Innentől kezdve tudatosan figyeltem a lakott területeket jelző táblákat….hát nagyon trehányul vannak kirakva, ha vannak…. Végül beállítottam a GPS-en a gyorshajtás-figyelmeztetést, hogy legalább azt tudjam, hol van lakott terület….


Néhány kilométerrel arrébb a nagy meleg miatt nyitva tartott sisakomon berepült egy rovar. Hamar lesöpörtem az arcomról, de nem éreztem semmit.

Pár kilométer múlva kezdtem érezni, hogy valami zsibbad…. Élesden tudtam megállni egy parkolóban. Addigra már a jobb felem fél kalácsnyira dagadt. Próbáltam izomból kinyomni a csípés helyén a mérget, de csak részleges eredményt értem el…nem nőtt meg jobban a képes felem. Viszont aznap végig zsibbadt és duzzadt volt….

Elhatároztam, hogy ha meg is fővök, akkor se megyek többet nyitott sisakkal.


Tovább haladva az úton aztán egyszer csak feltűntek a hegyek, szép lassan közeledtek, majd közöttük a Királyhágón át nemsokára elértem a hegytetőt.

Itt aztán beléptem a hegyek országába, hogy 12 napig azokat csodáljam.

Hétköznap lévén elég nagy forgalomban haladtam. Újra megállapítottam, hogy nagyon veszélyesen előzgetnek a helyiek! Kb.100-zal haladva, megelőzött egy Mercedes terepjáró. Engedtem, mert türelmetlen volt…. Aztán előttem egy Dacia előzésébe kezdett, kanyarban, de egyszer csak jött a kamion, szemben…. Én rögtön húzódtam félre, amennyire csak tudtam…. Ő füstölő gumival fékezett, megfarolt megpördült, de végül megfogta az autót (mindezt 100-120-nál) és aztán úgy folytatta tovább, mintha mi se történt volna….


Kalotaszeg szelíd dombjai és hegyei között hamar elértem szállásomat, mely Magyarbikalon, egy gyönyörű völgyben volt. A szállás még a helyi hagyományok szerint bútorozott. A szállásadóm a volt (már nyugdíjas) Körösfői református lelkész volt, akivel két kupica pálinka mellett jól elbeszélgettünk.

Másnap kiadós reggeli után indultam útnak. Bánffyhunyadon tankoltam. Az előző 273 km-es szakaszon a motor fogyasztása 3,2 L/100 volt.

Torda mellett tartottam rövid pihenőt először , hogy aztán rátérjek az útba eső összes (51 km) autópályának, melyen Tordát, Kolozsvárt, Aranyosgyérest lehet elkerülni, ezzel mintegy 1-1,5 óra időt nyerve.

A sok-sok falun keresztül tartó motorozás után lassan elértem Marosvásárhelyt. A belvárosban egy kis séta, fotózás után hamar indultam is tovább.

Következő pihenő Korondon volt, ahol ettem egy-két szendvicset, aztán ültem is motorra, hiszen a legszebb és leglassabb részek (a sok falu miatt ) ezután következtek.

Itt már igazán gyönyörű a vidék, Székelyföld nagy hegyei, csodálatos völgyek, szívmelengetően szép tájak…. És csupa, csupa magyar ember, és magyar nevezetesség.

Mivel hatodik alkalommal voltam már Erdélyben, leginkább olyan helyekre akartam menni, ahol még nem voltam.

Így aztán megálltam Székelyudvarhelyen, a belvárost csodálva. A Vasszékely szobránál megállva fotóztam, mikor többen megszólítottak. Nagyon nagy szimpátiával közeledtek hozzám (mint magyarországi motoroshoz) idősek, fiatalok, nők, férfiak…Kérdeztek úti célomról, meg hogyan érzem magam, stb…. Egy bácsika egy szekérről szólított meg: „Mennyi lesz az út?”

Többen kérdezték, megyek-e a motoros találkozóra? Kiderült aznap kezdődik egy felvonulással Csíkszeredáról-Szépvízre a találkozó.

Utamat folytatva Szentegyházán tankolnom kellett. A szakasz eredménye: 288 km, 2,9L/100.

Innentől igazi örömmotorozásban volt részem. Hágókon, hajtűkanyarokon, fenyvesek közt elértem a Hargitán a Tolvajos-tetőt. Rövid pihenő és fotózás után indultam egy rövid szakaszra, hiszen tudtam, hogy a néhány kilométer múlva, a Csíki-hágót elhagyva feltárul előttem a Csíki-medence, melynek látványát sajnos a fotó nem tudja visszaadni….

Innen már csak egy rövid, 50 km-es szakasz volt hátra barátainkhoz, igaz közben Csíkszereda érintése után még hátra volt a Gyimesi-hágó megmászása….

Csíkszeredát elhagyva, a Csíki-medencében kanyarogva a motoros felvonulásra lettem figyelmes.

Kicsit meghúztam a gázt, hamar utolértem őket. A hátsók már integettek is, hogy álljak be közéjük. Együtt motorozva, fülig érő szájjal mentem velük Csíkszépvízig. Az utak mentén, a házak előtt mindenhol emberek álltak és integettek nekünk…..

Szépvíz elhagyása után a GPS-t kikapcsoltam a telefonon (innen még csukott szemmel is odatalálok), de helyette bekapcsoltam a zenét, és visszatettem a fülest a fülembe.

A tájban gyönyörködve, a zenét hallgatva, az út menti fenyőket simogatva motorozni leírhatatlan érzés volt.

A hágó elfogyott, a zene véget ért, én pedig felértem a csúcsra….. fent lágy esti szellő fújt, feltárultak előttem Gyimes zöldellő hegyei….. megálltam csodálni a tájat……eltelt fél óra, és még mindig csak ittam a tájat a szememmel……

Ekkor nagy meglepetés ért….a családom itt, a hegytetőn ért utol kocsival (ők egy nappal később indultak utánam, rohanva…, nem beszéltük meg előre a találkozót)

Gyors fotó, majd diadalmanetben, emelkedett hangulatban az Octaviával együtt tettük meg az utolsó 19 km-t Hidegségre, barátainkhoz.

* * *

A Gyimesben eltöltött napok csodálatosak voltak. Egyrészt, mert barátaink, szüleik és testvéreik jó emberek, másrészt a táj programok, túrák kimeríthetetlen tárházát nyújtja.

Igyekszem majd röviden összefoglalni a túrákat, és nem minden mondatba beleírni, hogy csodálatos táj, meg gyönyörű vidék, jó emberek…. Ez ott általános, minthogy az is, hogy esténként túra után hazatérve hol bográcsoztunk, néha miccseztünk, de minden este mulattunk néhány flakon Hargita sört és pálinkát elfogyasztva…..

* * *

Első túrámon ellátogattam Szépvízre, a Rebel Wolves MC által szervezett motoros találkozóra.

Cikk az eseményről

Első meglepetés akkor ért, amikor mondták, hogy magyarországi motorosoknak ingyenes a belépés.

Itt a motorszépségversenyre, koncertekre, különböző ügyességi versenyekre került sor. Egész nap kellemesen el lehetett tölteni az időt.

Itt kívánom megemlíteni, hogy egész Erdélyben a motorosok ugyanúgy üdvözlik egymást, mint itthon…..nemzetiségre való tekintet nélkül. A motoros találkozón 90%-ban Székelyföldi magyar motorosok voltak, de román motoros klubok is megjelentek. Ugyanúgy pacsiztak és szeretettel közelítettek hozzánk, mint bárki más (…ha motoros vagy, a testvérem vagy….)


Még mielőtt haza indultam volna, még legurultam Csíksomlyóra, a kegytemplomba. (Ha arra járok, nem szívesen hagynám ki Babba Maria, a székelyek és magyarok patrónusának meglátogatását…)

Beesteledett, mire hazaértem.

* * *

Egy alkalommal ellátogattunk Magyarország ezeréves határára. Ez nem igazán mondható nagy túrának, hiszen Hidegségtől 14 km, viszont most végre nyitva találtuk az őrházat, a II. világháborús bunkert, meghallgattuk Bilibók Ágoston bátyám visszaemlékezését, megmásztuk a Rákóczi-várat, a környező hegygerincet…. Így aztán fél napos program lett a végére….


* * *


A Szent István-nap különleges nap Hidegség életében.

Augusztus 20.-a NEM ünnepnap a román állam szerint, de a Hidegségi emberek aznap mégsem mennek dolgozni.

Nem mennek, hiszen van egy templomuk, amelyet közadakozásból építettek 8 km-rel feljebb Bükkhavason, és a templom Szent István nevét viseli.

Ez a nap a búcsú napja.

Nem látni mást, mint gyalog, szekéren, biciklivel, autóval özönlő ünneplő ruhás embereket a búcsúi misére.

Ezen a napon sok világi és egyházi elöljáró jön el Bükkhavasra. Megható műsorral, versekkel próbálják az embereknek elmondani: igen, ti vagytok a magyarság megmaradásának záloga. Ti, akik az anyaországtól 800 km-re igazi értéket őriztek. Ti, akik közül sokan 50 km-nél messzebb sohasem voltak Hidegségtől, mégis szebben beszéltek magyarul, mint az anyaországban…. Ti, akik nem vagytok még megrontva a mai világ hívságaitól…. Ti akik éjjel-nappal dolgoztok, kaszáltok, gyűjtötök a mindennapi megélhetésért sokszor ellenszélben, idegen államtól nyomorítva, mégis itt vagytok ennyien….. Ti, akiknek akkora ereje van, hogy összekuporgatott adományaitokból az ezredfordulóra gyönyörű templomot lehetett emelni….

Csak álltam a templomkertben, hallgattam a misét...néztem az embereket, ahogy jönnek mind többen. Nem fértek be a templomba, Kint sátort állítottak, padokat hoztak, hogy senki ne maradjon le a miséről.

Gyönyörű volt.

A mise zárásaként pedig a Himnuszt játszották. Igen, ott, a magyar Himnuszt.

És olyan hangerővel énekelték a jelen lévők, hogy visszhangzott a havas csúcsai közt. (Itthon ki énekli ünnepen?)

Ott én akkor olyat tettem, ami nagyon nem illik egy negyvenes, borostás túramotoros imédzsébe. A könnyeim potyogni kezdtek, és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy nagyon büszke vagyok az én itteni népemre, akik előtt földig kell hajolni, mert ők azok, akik példát mutatnak nekünk, minden anyaországinak.

A mise után összegyűlnek a rokonok, és egy ünnepi ebéden összejőve, igazi ünnepként megélve fejezik be a napot. Erre mi is hivatalosak vagyunk évek óta.

* * *

Következő túrám Sepsiszentgyörgybe, a Székely Nemzeti Múzeumba vezetett. Odafele úton Csíkszeredában tankoltam 270 km után, 3,4 L/100 fogyasztást produkálva.

Nagyon jó minőségű úton lehet haladni, bár falvak vannak jócskán, meg forgalom is, de az utat tavaly csinálták meg. Tusnádnál olyan jó volt, a fenyvesek között kanyarogva fenyőillat, kürtőskalács illata keveredett a szép táj látványával….

A múzeum tartalmas program, igényes, akár csak a honlapja, jó időtöltés. A 6 lei belépő meg igen barátinak nevezhető.

Virtuális séta a Múzeumban

Visszafelé úton a résnyire nyitott sisakomon újra berepült egy darázs…és újra megcsípett, 1 centire az előzőtől… azonnal megálltam kinyomkodtam….na ez már csak egy napig volt duzzadt.

* * *

Aztán van egy kötelező túránk, amit nem hagynánk ki sohasem: Békás szoros, Gyilkos-tó.

Aki még nem volt, utazzon el, nézze meg, ha lehetősége adódik! Lélegzetelállítóan, szívszorongatóan gyönyörű hely! És ezt én most végig motoroztam!

A Békás-szoros bejárata előtt az Oltár-kő, a tetjén egy hatalmas kereszttel:

Érkezem a szorosba:

Hatalmas sziklafalak közt:



Családommal a Gyilkos-tónál:

Aki motorral megpróbálja ezt az utat, az Gyergyószentmiklósig szép új úton tud haladni, viszont Gyergyótól fel a Békás-szorosig az a 30 km embertelen rossz úton tehető meg. Olyan kátyús és foltos az út, hogy 60-nal haladva is majd kirázta a lelkemet a motoron.

Gyergyószentmiklóson tankoltam, 281 km után, 3,1 L/100 átlagfogyasztással.

* * *

Utolsó Hidegségen töltött napomon nem volt motoros túra, csak gyalog 3 km. Ezen a napon rendezték meg Hidegségen a VII. Csángó túrós puliszka fesztivált.

Hír az eseményről

Na, ezt a napot végig mulattuk. Amellett, hogy a fesztiválnak nagyon nagy feneket kerítettek (tv-k, rádiók a helyszínen) Guinness-rekord kísérlet is volt, mivel 800 literes edényben főztek 750 kg túrós puliszkát. Degeszre tudtuk enni magunkat, voltak helyi készítésű pálinka- és sajtkóstolók, amelett jól csúszott a hideg Hargita sör (fejenként 8-10 üveg). Estefelé rendeztek ügyességi versenyeket, benne sörivóversenyt. Persze nekem arra még be kellett neveznem. Csak egy pillanatra voltam bizonytalan a színpadon, mikor megláttam lent a nézők tömegét….


Barátaim a közönségben álltak, és mérték az időmet; a sörösüveg felemelésétől a lerakásig állítólag 3 másodperc volt…. Sikerült megnyerni a versenyt…

Nyertem egy pólót, és 10 üveg sört :)

* * *

Másnap néhány búcsúfotó készítése után elköszöntünk, megfogadva, és bizonygatva, hogy visszatérünk. Néhány könnycseppet még elmorzsoltunk a szemünk sarkában és el kellett indulni…..

Családom, aki lehetővé tette, hogy örömmotorozhassak:

Csángó barátainkkal, akiktől szállást, és lelki útravalót kaptunk:

Útra keltünk.

Az eső lába lógott, ezért a táskában felülre tettem az esőruhát. Egy búcsúpillantást vetettem még szép Gyimesre, aztán nyeregbe!

Csíkszeredában tankoltam az útra, 267 km, 2,9L/100.

Már Gyergyótekerőpatakon felvettem az esőruhát, mert csepegni kezdett az eső. Viszonylag jól járható úton, de egyre nagyobb esőben közeledtem a Bucsin-tető felé.

Mire felértem, szakadt az eső, de megálltam egy fotót készíteni, mivel eddig ez a legmagasabban történt motorozásom, 1351 méteren.

Mire átértem Parajdra, szinte elállt az eső. Ott megálltam még ajándékokat vásárolni. Átmentem Korondra, szintén vásárolni. Még egy kis kajaszünet, aztán indultam…amikor újra elkezdett esni az eső.

Változóan esős időben húztam a gázt. Radnótnál újra tankolnom kellett. 302 km-es szakaszon 3,2L/100 volt az átlagfogyasztásom.

Itt gondolkodni kezdtem, hogy bevállaljam-e a Torockói (100 km-es) kitérőt, hiszen lógott az eső lába? Úgy döntöttem bevállalom.

Na, alig tettem meg 5-6 km-t, olyan eső szakadt rám, hogy alig láttam valamit. De nem álltam meg; az esőruha, a csizma és a motor jól bírta. (50-60-nal tudtam haladni) Csak a kesztyűm nem. Az fél óra alatt átázott teljesen. Kb. fél óra után enyhült picit az eső.

Mire Nagyenyedre értem, már csak csepegett. Itt megálltam kaját venni estére, aztán irány fel, Torockónak!

Gyönyörű tájakon át vezet az út.

Mire Torockóra értem, elállt az eső.

Ez a falu nem semmi; a nagy román területek közepén van egy kis magyar sziget, és pont olyan minden, mintha Székelyföldön lennénk.

A falu maga gyönyörű helyen van, az egész falu a hatalmas Székelykő árnyékában terül el. Ide még el kell jönni túrázni.

Na innen még egy nagy nekirugaszkodás a szállás, Magyarbikal, 88 km. Nyeregbe pattantam frissen, üdén…..

Nagyon rossz, kátyús úton jutottam ki az E60-as útra.

Ezen haladva Körösfőnél álló autósort értem utol. Mivel szembejövők nem voltak, gondoltam, baleset lehet, ezért óvatosan elindultam a kocsisort előzve.

Végigmentem Körösfőn, tartott a sor…. Tovább az országúton….sor…..Sárvásár…..sor…..Sárvásárt elhagyva, egy kanyarban az úton keresztben feküdt egy kamion.

Óvatosan visszahúzódtam a kocsisor közé, de elkéstem. Egy Daciából kipattanva egy mérges rendőr szaladt hozzám. Románul ordított velem. „Nem értem” válaszomra rögtön megtanult magyarul: „Nem érted? Vezetői engedély!!!” Így aztán begyűjtötte az irataimat, indoklás nélkül.

Visszagondolva, pár száz méterrel feljebb egy kanyarban záróvonalat léphettem át. Hogy ezek mire ráérnek egy helyszíneléskor…!

A rendőrautóhoz mentem, és kérdezgettem, hogy mi lesz? Azt mondogatta, hogy „30 nap pihenő.” Én meg azt: 3 km pihenő, Magyarbikal, különben is, hogy megyek haza? Mire ő: „adok papírt, küldöm postán, 30 nap pihenő”…….ajjaj….elkezdtem kérdezgetni: Nincs más megoldás? Csak ez a megoldás? Biztos hogy csak EZ a megoldás? Megunva beszédemet, kiszállt, előrébb ment egy ott intézkedő magasabb rangú rendőrhöz, majd a vele lefolytatott konzultáció után szó nélkül visszadobta a josimat meg a lakcímkártyámat. Pfffff…..ezt megúsztam….. Az ott bámészkodó atyafiak gratuláltak nekem. :)

Még fél órát várakoztunk, mire elvitték az útból a kamiont. Tíz perc múlva a szálláson voltam. A belépő két kupica pálinka elfogyasztása után hamar letusoltam, kajáltam és ágynak estem a picit fárasztó nap után.

* * *

Utolsó napon igen tartalmas reggeli után hamar útra keltem.

Gyönyörű idő adódott aznap.

Viszont izgalmak is adódtak, még az utolsó napra is. A Királyhágóra felfelé menet egy platós kisteher egy kanyarban elém leborította a kb. 10 mázsányi fenyő fűrészáru rakományát, épp hogy ki tudtam kerülni. De észre sem vette, és igencsak húznom kellett a gázt, hogy utolérjem, elmutogatva neki, hogy lemaradt a cucc….

A Királyhágóra felérve kis pihenőt tartottam; még néhány búcsúpillantás a hegyek felé; még egy hangtalan fogadalom, és irány haza….!

Mezőtelegd előtt ismét álló kocsisort értem utol. Na, itt már nem mertem megelőzni. Inkább mentem a visszafordulók után, alternatív, kicsit hepehupás úton, de legalább haladva, és a kocsisort kikerülve.

A határon átérve megváltozik a táj; rendezett a környék, nyírt fű, igényes minden a kicsit igénytelen Bihar megyei területekhez képest.

Ezen a kiránduláson utoljára Biharkeresztesen tankoltam, 307 km után 2,9L/100 átlagfogyasztást produkálva.

Magyarországon egy helyen álltam meg, Szolnok mellett, kajálni, egy fél órás szünetre. De a fél óra végén már percenként nézegettem az órát….valahogy menni kellett….

Zökkenőmentesen, gyorsan és jó időben érkeztem meg. Azért jó volt hazaérni…

* * *

Életem nagy napjai voltak ezek.

Nem csak Erdély, hanem Erdély motorral. Hatalmas lelki töltetet adott ez nekem.

Mikor ott kanyarogtam az ottani utakon, tudatában voltam, ezek nagy pillanatok. Végig így motoroztam. Most, hogy írtam a beszámolót, bizony el-elpárásodott a szemem az élményekre visszagondolva….

Nem tudom mit hoz a sors a jövőben, de hálás vagyok ezekért a napokért.

Barátaink is kitettek magukért. Nincs szó, amivel leírhatnám, hogy milyen jó emberek ők.

Köszönettel tartozom még a családomnak, akik lehetővé tették, hogy örömmotorozhassak, akik fotóztak, és szállították a cuccaimat.

Motoromat is meg kell említenem, hiszen végig probléma és hiba nélkül vitt az utakon.

Köszönöm az égieknek, hogy megóvtak az utakon!

Aki kíváncsi további fényképekre, fotóalbum itt található



TinyPortal v1.0 beta 3 © Bloc
Powered by SMF 1.1.16 | SMF © 2006, Simple Machines
Magyar fordítás: SMF Magyarország

, Theme Design by: Xarcell